Muffin-story

Kölcsön-nyúl

Lett egy nyuszink. Kölcsönbe. Egyházi szlenggel élve lelkesítő, hogy jött, és bátorító, hogy öt nap múlva hazamegy. A nyuszi imádni való, de kimozdít a komfort zónámból. Csütörtökön, mire hazaértem a munkából egy centi vastagon széna borította a nappalit. Kérdeztem, mi történt, mire két nagy, ártatlan szempár meredt rám. Végül a leánykám szólalt meg kettejük közül: "Csak játszottunk! "
Azok az ártatlan szempárok egyébként is az anyai szívek lefegyverzésére teremtődtek. És elég hatékonyak! Imádtam eddig Boró minden korszakát, de a kis-kamaszkor kihívást jelent. Már nem magától értetődő az, amit kérek, vagy teszek. Folyton indokolni kell, kifejteni és harcolni. A harc pedig felőrölné a legszilárdabb anyai szeretetet is, ha nem lennének a nagy, ártatlan és gyakorta könnyes szempárok. Bezzeg, amikor kicsi volt! Annyival egyszerűbbnek tűnt!
Szombaton már egyedül voltam a nyuszival, aki nagyon korán kelt, és hangos zörgéssel adta tudtomra, hogy éhes. Nem volt választásom. És akkor eszembe jutottak a néhány évvel ezelőtti reggelek. Mikor Boró szombat hajnalban átmászott az ágyamba, és kis mutatóujját a szemgödrömbe dugva megkérdezte: "Anya, alszol?" Vagy felemelte a szemhéjamat, és azt suttogta: "Anya, nem akarlak felébreszteni, csak hozol nekem kakaót?"
Ma már addig alszom hétvégén, ameddig akarok. Nem kell kakaóért mennem, vagy bekapcsolnom a Cartoon Network-öt, hogy nyerhessek még negyed óra szundítást. Alkalom adtán még meglepetés reggelit is kapok. Csak a jó dolgokat természetesnek veszem, vagy megfeledkezem róluk.
Isten humora és eszköztára azonban kifogyhatatlan: úgy teremtett, hogy a nehézségekről is megfeledkezzem... 
És ha szükséges, utamba tesz egy nyuszit, hogy emlékeztessen, mindig van miért hálásnak lenni!

Fóbiák

Félek az állatoktól. Ezt Muffin nem tudja, még csak nem is érzi. Vagy nem érdekli. Csak néz rám a nagy barna szemeivel, majd ugrik egyet, és szélsebesen rohangál a lábaim között. Én meg bosszankodhatom azon, hogy egyszer véletlenül elrúgom.

Tegnap rájött, hogy a szobában a legjobb kilátás a vállamról van. Fel is mászott, és befészkelte magát a nyakamhoz. Annyira megijedtem, hogy néma, mozdulatlanpánikkal tűrtem. Levegőt is olyan lassan vettem, ahogy csak tudtam. Így ültünk mi ketten a kanapén: Muffin motoszkált, szimatolt, csiklandozott, és meg rettegtem. Azután egyszer csak megszoktam. Az ő kitartó konoksága legyűrte a félelmemet. 

Megszelídített engem. A kapcsolat, ami közöttünk elkezdődött, a nyuszi állhatatos kíváncsiságának köszönhető. Mennyivel jobban épít ő kapcsolatot nálam! Egyszerűen csak bátor és kíváncsi, míg engem gyakran meggátol az alaptalan félelem.

Ezentúl figyelni fogom. És eltanulom, amit ő tud, amit valószínűleg én is tudtam, valamikor, gyerekkoromban. Még mielőtt elkezdtem volna azt gondolni, hogy bonyolult...

NuDellás Muffin

A laptop és én most már több, mint négy hónapja vagyunk elválaszthatatlanok. Ideje volt neki nevet adni. Della lett. 

Dellával tehát sok időt töltünk együtt a munkahelyen és ha kedvenc MAG Zrt-nk úgy ítéli, hát otthon is. Ülök, Della az ölemben, Muffin meg szimatol. Először azt hittem, szimplán kíváncsi, de nem. Féltékeny! Képes felmászni és ráülni a laptop közepére, hogy vele foglalkozzam. Néhány levelet is elküldtünk így, kíváncsi leszek az értelmezésekre, és még inkább a válaszokra. Azt hiszem, nem épp erre gondoltak az öregek, amikor azt mondták, a nyúlláb szerencsét hoz.

Azon töprengtem, hogyan alakulhatott ki ilyen gyorsan ez a szerelem közöttünk. Mit "adunk" mi egymásnak? Szívből. Anélkül, hogy tudnánk. Ó, azt tudom, hogy én mit adok neki: vakargatom a füle tövét, simogatom a hátát, szárítgatom a répakarikáit... gondoskodom róla. 

És a nyuszi mit ad nekem? Hát azt, hogy gondoskodom róla. Lobognak a fülei, úgy szalad, amikor meglát! És minden szimatolással, minden odabújással azt érezteti: szükség van rám. Én pedig tanulom őt bölcsen szeretni: nem hanyagolom el, de igyekszem megállni, hogy túl sok gondoskodást biztosítsak számára. Nem hanyagolom el, ahogy nem is foglalkozom vele tolakodóan vagy túlzottan kontrollálóan. Nem tartom az ölemben egész nap, nem szorongatom, nem gyömöszölöm, és nem simogatom a fejét, mert nem szereti. Kielégítem a fizikai és érzelmi szükségleteit, de nem frusztrálom azzal, hogy folyamatosan betolakodom az intim szférájába.

És így a kötődés biztonságossá vált számára, ebből pedig kialakulhatott az a bizalom, amely a vékony kötelet tartja fojtogatás és elhanyagolás között. Meglepő, milyen rövid idő alatt jutottunk el odáig, hogy bekötött szemmel, meghitt mámorban táncolunk ezen a kötélen... Kinevetném, aki ezt veszélyesnek tartja. De vajon akkor is nevetnék, ha nem egy nyusziról lenne szó?

Pikachu

Egy félreértés következtében sikerült szegény nyúlfinkat duplán étkeztetni. Csak akkor tűnt ez fel, mikor simogatás közben párnásabbnak éreztem a hátsóját. Gyököt is vontunk rögtön a jutalom- és szeretetfalatokból, majd a tálba táplált tápból is. Ez segített! Hosszas küzdelem és könyörtelen szigor mellett (meg kellett tanulnom figyelmen kívül hagyni a két lábon állva kaját kunyeráló, könyörgő nyuszitekintetet), sikerült visszafogyasztani Muffint. Egészen a múlt hétig. Simogatom... megint kerek a feneke... 

Vallatóra is fogtam szegény leánykámat, aki epésen megjegyezte, hogy eddig azért veszekedtem vele, mert elfelejt enni adni az állatoknak, tehát nyúlháj tekintetében nem kompetens. 

Azután feltűnt, hogy Muffin túl gyakran jár a konyhába. Van egy kedvenc helye a legkevésbé megközelíthető sarokban, a polcrendszer alatt. Gondoltam, talált egy vackot, ahol elbújhat. Figyelem, semmi. Hallgatózom... rág... vagy inkább majszol... Katonai kiképzést idéző technikával bekúsztam az asztal alatt, óvatosan odébbtaszajtottam a székeket és megközelítettem a polcot. Ekkor találtam az első és egyben egyetlen árulkodó nyomot. Egy üres mazsolás zacskó volt.

Rekonstruáltam az eseményeket. Az egyik sütés előtti akrobata mutatvány közepette kiesett egy zacskó mazsola a süteményes dobozomból. Nem vettem észre, ellentétben Muffinnal, aki rájárt a frissen felfedezett dugi elemózsiára, és szépen betermelte. 

Most nem tud ugrálni, olyan kövér. Leginkább csak gurul... Kezdhetjük előről a fogyókúrát! Azt hittem, ez csak a nők esetében működik így...